--MORGO ELEKTRONIKA-- Elektronika, Programok, Letöltés, Kapcsolási rajz, E-book,

Építsünk erősítőt!

Hiszem, hogy még sokan lelik örömüket a saját készítésű, és/vagy egyedi áramkörök építésében.
Ezt a leírást elsősorban az elektonikával és készüléképítéssel most ismerkedő, kezdő hobbistáknak szántam,
mely egy kis erősítő építését mutatja be lépésről-lépésre.

1.
Az első és egyik legfontosabb lépés: mérd fel lehetőségeidet, elszántságodat, majd döntsd el mit is akarsz építeni ! Sok kezdő esik abba a hibába, hogy tudását meghaladó készülék építésébe kezd, aminek gyakran következménye a hibás, nem működő áramkör, tönkrement alkatrészek, stb ...
Az alábbi erősítő elönyei: olcsó, egyszerű, és kellő figyelemmel elkészítve szinte garantált a siker ! Akár hozzá is kezdhetünk.

2.
25W-os sztereo végerősítő.
Ez az erősítő a TDA 7375 nevű integrált áramkörön alapul. Az elvi kapcsolási rajz alapján szerezzük be a hozzávaló alkatrészeket. Érdemes többször átvizsgálni a kapcsolást, és összehasonlítani az alkatrészlisával.
Csak a már meglévő alkatrészek esetén érdemes továbblépni, ugyanis a kereskedelem nem midig tudja számunkra az elvárt méretű alkatrészeket biztosítani. Más méretű ellenállások, vagy kondenzátorok nem biztos, hogy beültethetőek lesznek a nyákba,és kárbaveszne az addigi munkánk.

Elvi kapcsolási rajz

3.
A nyomtatott áramköri lap (nyák) elkészítése
A nyák rajzolatának megtervezéséhez sok programot találhatsz a neten, de letölthesz innen is. Vagy akár megrajzolatod kézzel,egyszerű "kockás" papírra.
Érdemes jó minőségű üvegszálas alapú lemezt használni, mert jobban bírja a forrasztások által keletkező hőt, nehezebben dobja le magáról a rézfóliát.
Most egy 40x45 mm-es darabra lesz szükségünk. Ezt lombfűrésszel, fémfűrésszel, vagy lakatosműhelyekben található karos lemezollóval is kivághatod ha nagyobb méretű lemezed van. Méretre vágás után sorjátlanítani kell.
PC-s tervezés esetén nyomtasd ki a nyákrajzot megfelelő méretben. Ollóval vágd körül a rajzot úgy, hogy a két hosszabb oldalon ráhagysz kb. 10-10 millimétert. A papírt helyezd rá a lemez rézfóliával bevont oldalára, a ráhagyott részeket hajtsd rá a nyáklap túloldalára, és ott rögzítsd egy darabka szigetelőszalaggal vagy cellux-al. Arra ügyelj hogy a fóliás oldalon elég feszes legyen a papír! Egy tűhegyes kis pontozóval jelöld át a furatok helyét. Nagyon figyelj ne maradjon ki egy furat sem! Most már eltávolíthatod a papírt.
Bár más leírások szerint maratás előtt nem szabad furkálni, én mégis az javaslom, hogy következzen a fúrás. (Az a tapasztalatom, hogy egy már kimaratott nyák esetén a legkissebb fúrási hiba komoly gondot tud okozni, ráadásul így könnyebb lesz megfesteni a rajzolatot.) Erre a célra a 0.8 mm-es és néhány nagyobb átmérőjű csigafúró fog kelleni. Célszerű figyelembe venni, hogy az alkatrészek számára 0.8, az áramköri lap rögzítéséhez 3.2-3.5, a csatlakozó vezetékekhez 1-2 mm-es furatok szükségesek. Ha kész, és sikeresen eltördeltünk néhány fúrót, alposan takarítsuk meg a készülő erősítő nyáklemezét. Először egy nagyon finom csiszolópapírral (>600) vagy polírpapírral, aztán valamilyen alkoholos vagy denszeszes ronggyal zsírtalanítsuk!
Ezek után kézzel ne fogdossuk a rézfelületet, mert zsíros lesz.

Jöhet a rajzolás! Az egyszerűség kedvéért most nem foglalkozok fotoeljárásokkal, és különböző vasalásos technológiákkal, ezek egy részének a leírását megtalálhatjátok a honlapon. Ezeknél más az elkészítési sorrend is.
Marad tehát a jó öreg kézzel rajzolás, ami sok esetben gyorsabb és gazdaságosabb megoldás. Ehhez szükség lesz egy csőtollra vagy tuskihúzóra, és némi olcsó holló vagy egyéb tustintára, vagy maratásálló alkoholos filctollra.(Edding)Beszerezhetőek különféle lakkfilcek is, előfordul kimondottan nyák rajzoláshoz is.
Most elő kéne varázsolni a már előzőleg kinyomtatott és szitává lyuggatott nyáktervet. Ennek alapján egy kis kézügyességet feltételezve könnyen megfesthetjük a rajzolatot, ami maratás után az áramkör alkatrészeinek elektromos kapcsolatát és rögzítését hivatott ellátni. Ügyelni kell, hogy jól takarjon a rajzolat. Néhány perc száradás után jöhet a maratófürdő. Leginkább gyógyszertárakban kapható úgynevezett vasklorid oldat.
Ez egy közepesen sűrű, jellegzetes szagú, sötétbarna folyadék. Van ahol csak kristályos formában forgalmazzák, amivel annyi a dolgunk, hogy műanyag edényben kevés langyos vízben feloldjuk.
Figyelem! Csak műanyag, vagy üveg edény jó, mert a fémeket erősen oldja! Jól szellőztetett helységben óvatosan dolgozzunk, mert bár a bőrre fröccsent vasklorid nem igazán veszélyes, de azonnal mossuk le bő vízzel, a ruhán pedig maradandó foltot hagy. A maratást a következőképpen végezzük: a megfestett nyák két ellentétes sarkában elhelyezkedő furatba fűzzünk egy vékony műanyagszigetelésű vezetéket olymódon, hogy az alkatrészoldalon létrehozunk egy fület,ami néhány centire stabilan eláll a paneltől. Vigyázzunk, hogy a rajzolat ne sérüljön.
Ezt a fület megfogva belehelyezzük a lemezt az oldatba, hogy az ne süllyedjen el, hanem ússzon a folyadék felszínén. A drótdarabkával időnként mozgassuk meg, majd úgy 5-10 perc után kiemelve ellenőrizhetjük a maratás állapotát. Ha kész és leváltak az utolsó rézszemcsék is, bő vízzel le kell mosni, és eltávolítani a festékanyagot.
Erre a célra alkoholos rongy vagy durva felületű mosogatószivacs alkalmas. A letisztított nyákot ellenőrizzük erős fény felé tartva. Ha semmi hiba, kis ecsettel, denaturált szeszben feloldott gyantával kenjük be vékonyan. Néhány napos tárolás esetén ugyanis létrejön egy vékony oxidréteg a rézfelületen, így tovább tart a forrasztás és a nagyobb hőbevitel miatt leválhat a fólia a hordozólapról. Ezzel elkészült az erősítő nyáklemeze !
Lehet, hogy első olvasásra kissé bonyolultnak tűnik, de higgyétek el nem az!

Nyákterv és beültetés 52x35 mm

4.
Alkatrészek beültetése.
Elösször is néhány gondolat a forrasztásról. A hibátlan forrasztás, alapfeltétele egy jól működő áramkörnek és van néhány kritériuma. A legtöbb gondot az úgynevezett hidegforrasztás okozza, mikor az ón hőmérséklete még nem érte el azt a határt, hogy nedvesíteni tudja a fóliát vagy az alkatrészlábat. Sokszor még gyakorlott szemmel is nehéz észrevenni. Ennek az ellenkezője is gyakran előfordul, mikor a túlhevült ón megég és túróssá válik. Ez is hiba. A megfelelő forrasztás sima, fényes felületű, kissé homorú és szépen körbefollya az alkatrész kivezetését.
Jó forrasztáshoz elengedhetetlen a jó páka, és a jó minőségű (gyantás) ón. Soha ne használjunk savat, vagy forrasztózsírt, elktronikus készülékek építéséhez, mert idővel súlyos károsodást okozhat. Nem javaslom pillanatforrasztót vagy más néven pisztolypákát sem, mert túlhevülve leszedhetik a forrszemet. Bár kellő gyakorlattal még SMD azaz felületszerelt alkatrészek forrasztását is meg lehet velük oldani, de kerüljük a használatukat. Az olcsó, manapság sok nagyáruházban kapható pillanatpákák meg semmire sem jók.

Az alkatrészek beültetésénél midig törekedjünk a megfelelő sorrendre! Kezdjük a legalacsonyabbakkal - átkötések; ellenállások; diódák; kondenzátorok; csatlakozók; foglalatok.
Ezek után jöhetnek az érzékenyebb eszközök, tranzisztorok, IC-k. A helyes polaritásra különös figyelmet fordítsunk, különben nem csak az önbizalmunk fog csorbát szenvedni, mert egy felrobbanó kondenzátor vagy IC, szerencsétlen esetben komoly sérülést is okozhat!
Mivel áramkörünk nem tartalmaz minden felsorolt eszközt, kezdjük az átkötéssel és az ellenállásokkal. A lábak megfelelő méretűre hajlítása és a furatba helyezés után tegyünk minden esetben egy kis távtartót az ellenállások alá és csak ezután forrasszunk. Ez lehet egy kb 1 mm-es alulemezből vagy nyákból kivágott csík. Két okból is hasznos ez az apró trükk
Először is jobb lesz az ellenállás hőleadása, másrészt ha valamikor újrahasznosítanád a cuccot, könnyebb lesz kitermelni és a hosszabb lábak miatt vastagabb nyákhoz is alkalmasabb lesz.
Ezek után jöhet az erősítő lelke a TDA7375 IC.
Az IC hűtőzászlóját kenjük be vékonyan szilikonzsírral, vagy vazelinnel a jobb hőátadás miatt, majd csavarozzunk rá egy legalább 50 négyzetcentiméter összfelületű hűtőbordát.
Érdemes a tápfeszültség és a hangszórókivezetések helyére nyákba ültethető sorkapcsot építeni, elkerülve ezzel sok fölösleges forrasztást.

5.
Beüzemelés
Ha mindezzel készen vagyunk, vizsgáljuk meg mégegyszer az áramkörünket, jó helyre ültettünk-e minden alkatrészt, az elektrolit kondenzátorok polaritása megfelelő-e. Forrasztás közben nem keletkezett-e zárlat vagy szakadás. Ha mindent rendben találunk, egy 12 V 21 W izzót sorbakapcsolva a tápfeszültséggel kapcsoljunk 12 V-ot az erősítőre. Ha mindent jól csináltunk, nem világíthat az izzó. Feszültségmérővel csatlakozzunk a hangszóró kimeneti pontjaira. Figyelem! Ez egy hídkapcsolású végfok, ezért a hangszóró egyik vége sem a földponthoz csatlakozik! Itt nem szabad néhány tíz milivoltnál nagyobb feszültségnek lenni. K1 kapcsolóval a készenléti, vagy az üzemi állapot között válthatunk.
Ha mégis van feszültség a kimeneten, kapcsoljuk le a tápot, ellenőrizzük a újra az egész áramkört!
Makacs esetben a bemeneti pontokat kössük földpotenciálra! Lehet, hogy a bemenet hálózati brummot szed össze. Ha ez sem segít akkor valamelyik alkatrész hibás, de ez csak kirívó esetben fordul elő. Ezt az erősítőt megépítettem már 15-20 példányban és egyikkel sem volt probléma.
Amennyiben minden OK. ráköthetjük a hangszórókat, a bemenetre jelet adva meg kell szólalnia!
Ha a stand-by funkcióra nem tartasz igényt kösd a V pontot fixen a tápra! Én hasznosnak tartom, mert lágyan indít és megszünteti a kellemetlen koppanásokat ki és bekapcsoláskor.
Na még valami. A 2x25W kimenőteljesítményt 2 ohm-on 14-15 V táp mellett tudja produkálni szükség esetén módosítsd 6.8k és az 1k értékét.

Az esztétikus dobozolást és a felhasználás módját rád bízom, mert elzsibbadt az ujjam.

Jó szórakozást és köszi, hogy volt türelmed végigolvasni ezt a kis irományt !!